A második nijáma: szantósa - elégedettség

„Nyugalom és megelégedettség akkor alakul ki, ha a szellem lángja nem libeg-lobog a vágy szelében. A szádhaka [a törekvő gyakorló] nem a halál ürességének békéjét keresi, hanem annak a léleknek a békéjét, akinek értelme szilárdan az Istenben gyökerezik.” (B. K. S. Iyengar)

A szantósa jelentése: elégedettség, benső nyugalom, vidámság, derűs állapot, elfogadás, kiegyensúlyozottság. Olyan belülről és mélyről fakadó öröm, amely meghatározza a viselkedésünket: milyen hangulatban kelünk fel reggel, és hogyan térünk nyugovóra este.

Zavarodottság

Nagyon fontos, hogy mindig tudatosan ápoljuk magunkban, hiszen az elégedetlen elme kibillen egyensúlyi állapotából.

A mai modern világ társadalmi, politikai és gazdasági viszonyrendszerei állandó feszültséget gerjesztenek, konfliktusokat generálnak, ezért állandó vibráció, lüktetés tapasztalható, főleg a nagyvárosokban. Ennek megfelelően a világban élő ember számos hatásnak van kitéve, és általában a pillanatnyi hangulatának megfelelően, más szóval a természete szerint cselekszik. Ezek a visszahatások zavart okoznak az elmében: az egyik élmény még le sem ülepedett bennünk, máris egy újabb inger, újabb „megrázkódtatás” ér. Ebben a helyzetben a tudat nem tud megnyugodni, egyhegyűvé válni, nem tud koncentrálni.

Az elmének ez az állapota általában nem kellemetlen, a legtöbb ember számára természetes. Az elme kifelé (világ felé) forduló hajlama miatt mégsem vezethet egyhegyűséghez.

A jógával komolyan foglalkozó törekvő ezt a zavarodottságot az akarat, a meditáció, a tudatos és határozott gyakorlás segítségével küzdheti le, és így érheti el azt a nyugalmat, amely a megelégedettség kapuja.

Dinamikus nyugalom

A jógi az állandó nyugalom és egyensúly állapotában él, bármi történjen is a külső világban vagy elméje belső világában. A cél nem csupán az, hogy megszerezze a mentális zavarok lecsillapításához szükséges erőt. Az igazi – és kivételes – erő abban rejlik, mikor már a zavar keletkezését is sikerül megelőzni, hiszen a háborgó elme lecsillapítása sokkal több energiabefektetést igényel. Ráadásul a felszínen könnyebben felül lehet emelkedni ezeken a mentális nehézségeken, a benső, tudat alatti része a problémáknak azonban még sokáig megmarad, és azonosítatlan gondokat okozhat.

A megelégedettség az a képesség, hogy bármi történjék is a gyakorlóval, mindig higgadt maradjon.

Ez az elme rendkívül pozitív és dinamikus állapota. Jó értelemben vett egykedvűség, amely általában az embert irányító, befolyásoló élvezetek, kényelmek, élményekkel szembeni tökéletes közömbösségre alapozódik.

A megelégedettség az igazsággal is szoros kapcsolatban áll, hiszen elfogadja azt, ami van. Mivel teljes ellentéte a fogyasztói társadalom mentalitásának – amelyet a szükséglet és a vágyak kielégítése mozgat – jelen van benne a lemondás is: feláldozzuk azt, amit a halál amúgy is elszakítana tőlünk.

Szoros kapcsolatban van a közömbösséggel: a jógi számára az aranyrög és az agyagrög ugyanazzal az értékkel bír. Az elégedettség teszi lehetővé, hogy a sikert és kudarcot egyaránt egykedvűen viselje, a bánat és az öröm ugyanaz legyen a számára.

Magasabb szintű öröm

„Az elégedettség eredményeképpen az ember a legnagyobb boldogságot nyeri el.” 2.42. (Patandzsáli Jóga-aforizmái.Vadnai Emmy fordítása Szvámí Prabhavananda nyomán.)

 Az örömnek két formája lehet:

• az egyik a kielégített vágyból fakad – ez ideiglenes, általában új vágyat szül, így a boldogság csupán egy pillanat, ahogy belefullad az újabb türelmetlen vágyakozásba.
• a másikat a jelen pillanat mélységében tapasztaljuk meg – ez a megelégedettség.

A megelégedettségben élve a jógi eléri a békét, amely az igazságból táplálkozik, és túlviszi a káprázat birodalmán. Mindez azonban gyakorlás és hosszas önfegyelem eredménye, hiszen ösztönszinten berögzült szokásokat kell átformálni.

Ha sikerül tökéletesen megvalósítani a szantósát, akkor, ahogy korábban az asztéjánál – nem lopásnál – a jógi semminek nem érzi hiányát, nem is vágyik semmire, ezért természetes megelégedettség jellemzi. Csak annyit kíván, amennyi kéznél van.

A megelégedettség nyugodt állapotában a vágy nem billenti ki az elmét a békés, kiegyensúlyozott helyzetéből. Ez azonban nem passzív beletörődés vagy közöny, hanem egyfajta tudatállapot, amely a benső tisztulásból fakad: a törekvő teljesítette kötelességét, és ismeri az igazságot.

forrás: http://pecs.napkeletjogahaz.hu/index.php/2013/02/masodik-onfegyelem/