A második jáma: szatja - tartózkodás a hazugságtól

"Nincs erény, mely különb lenne az igazmondásnál, nincs nagyobb bűn, mint a hazugság. Ezért az erkölcsös ember teljes szívéből az igazmondásban keres menedéket.  

Igazmondás nélkül a szakrális mantrák ismételgetése haszontalan; igazmondás nélkül, a meddő talajba vetett maghoz hasonlóan, a vezeklés sem hoz gyümölcsöt.

Az igazmondás a legfelsőbb Abszolút (brahman) formája. Az igazmondás valójában a legnagyobb vezeklés. Minden tettnek az igazmondásban kell gyökereznie. Semmi sem kiválóbb az igazmondásnál.” (Mahánirvána-tantra)

A szatja, az igazmondás a második az öt fontos erkölcsi kötelesség közül.  Jelentése: élő, létező, valódi, igazi, lényeges, erényes, hűséges; Abszolút Igazság, igazságosság, igazmondás, nem tettetés, közlési tapintat.

Az ahimszához hasonlóan nem csak morális előírás, hanem egyetemes törvény, amely túl van az általános tapasztalaton, vallásos érvényességen, mivel a Természet magasabb, átfogóbb törvényein nyugszik, a káprázat és a tudatlanság megkötöttségeiből ragad ki.

Az igazság útja

Az igazság tüze tisztítja a tudatot, így a törekvő (szádhaka) igaz gondolatokat gondol, nyelve az igazságot önti szavakba. A beszéd ellenőrzése az önuralom nagyon magas foka, amely kiirtja a rosszindulatot az elméből. Beszédünkben négy vétket ejthetünk:

1. Trágár és durva beszéd
2. Hazugságba bonyolódás
3. Rágalmazás és mások befeketítése
4. Mások által szentnek tartott dolgok kigúnyolása

Az igaz gondolatok és szavak igaz tettekben mutatkoznak meg, amely elvezet egy igazságon alapuló élethez. Így válik alkalmassá, hogy ráismerjen a Valóságra.

A valóság természete

Az indiai jóga hagyományban (de az egész ind bölcseletben) az igazság Isten egyik tulajdonsága: szat-csit-ánanda (örökkévaló-tudatos-boldog), amely a legfőbb jót is jelenti. A korlátozott anyagi világban az Abszolút (Brahman) két módon jut kifejeződésre: az igazság és a szeretet útján.

A jóga etikai elveit gyakorolva a szádhaka kibontakoztathatja ezt a saját személyiségében és felismerheti a világban. A szatja az igazság megélését jelenti, az ahimszá pedig a szeretet gyakorlását. E kettő alapvető törvényszerűsége mozgatja a világot.

Ha  a szeretet törvénye ellen vétünk, a másoknak és magunknak okozott sok szenvedés lefelé húzó szanszkárákat (karmacsírákat) termel, amely megterheli a karmát és visszazár a káprázattól befolyásolt relatív valóságba.

Ha az igazságosság alapvető törvényével kerülünk összeütközésbe, akkor mentális vagy érzelmi feszültség jön létre a tudattalanban, amely megakadályoz az elme harmonizálásában, megnyugtatásában és lecsendesítésében.

Ezek a magatartásmódok szigorúan fogalmazva mind a Valóságot, az Igazságot megtagadó negatív cselekedetek.

Miért fontos az igazság gyakorlása?

A mindennapi életet átszövik a hamisság változatos formái, amelyek végtelen variációkban számtalan komplikációt okoznak, így az elmében lévő zavarok állandó okozói. A hamis látszat fenntartása pedig egyrészt feszültséget okoz a tudat alatti elmében, másrészt emocionális zavarokhoz vezet.

A konvencionálisan képmutatást támogató társadalomban (amely megengedi a finom csúsztatásokat) élő ember nem veszi észre ezeket a hamisságokat, nem tudatos ezekről. Csak akkor képes felismerni a jeleket, jelenségeket, ha az igazság gyakorlásába fog.

Az igazság gyakorlása kibontakoztatja az intuíciót vagy a buddhit (finomabb, magasabb szintű értelem), egyedül ennek a segítségével képes a törekvő átlátni az illúzión. Az intuíció ugyanis közvetlenül a szív mélyén lakozó Abszolút Igazsággal, a tiszta Önvalóval kapcsolja össze. A hamisság gyakorlása azonban gyengíti az intuíciós képességet; az értelem elhomályosulása pedig tudatlansághoz vezet.

A feladat nem könnyű. Enélkül a jáma nélkül gyakorolni a jógát olyan, mintha az éjszaka sötétjében akarnánk a dzsungelt kutatni.

Kiegészítője az öt “mellék” tulajdonságból a becsületesség vagy erkölcsi összeszedettség (árdzsava)

Aki szilárdan az igazságban gyökerezik és teljes tisztaságában gyakorolja, az elnyeri azt a misztikus képességet, hogy minden szava megvalósul, szavai nem különböznek az Igazságtól – attól, ami van. “Szavaiban tett és gyümölcs összekapcsolódnak: Szava életre hívó szó.”

“Aki az igazsághoz való hű­ségben megszilárdul, annak szavai beteljesülnek.” Patandzsáli 2.36.

forrás: http://pecs.napkeletjogahaz.hu/index.php/2012/10/a-masodik-erkolcsi-fegy...