Az első nijáma: saucsa - tisztaság

„...az ember megvalósítja szíve tisztaságát, lelke vidámságát, megszerzi a koncentráció képességét, az uralmat szenvedélyei fölött és alkalmasságot Atman meglátására" (Patandzsáli 2.41. Vadnai Emmy fordítása)

A jóga hagyományának szemszögéből nézve valami akkor számít tisztának, ha fizikai testünket vagy érzelmeinket, gondolatainkat és más szellemi képességeinket segíti abban, hogy azon a fejlődési fokon, ahol éppen állnak, az isteni élet eszközéül szolgálják. Tisztátalan mindaz, amely az isteni akarat érvényesülését és kibontakozását akadályozza. A tisztaság mindazon elemek és működések eltávolítását jelenti, amelyek a fizikai testet, illetve a finom fizikai érzékszerveket (pl. elme, értelem) megfelelő működésükben korlátozzák és a tekintetbe vett cél elérésében akadályozzák a jógit. A jógi célja pedig a tiszta Önvalóval való összekapcsolódás, így igyekszik minden olyan tényezőtől megszabadulni, amely ebben a törekvésében hátráltatja.

 A hagyomány külső és belső tisztaságot különböztet meg:

• • • Külső tisztaság – tisztálkodással és megfelelő étrenddel érhető el
    • Belső tisztaság (mentális tisztaság) – koncentráció vagy a meditáció módszerével érhető el

Végső, legmagasabb rendű állapotában a személyiség olyan tisztává válik, hogy az Önvaló fényét torzítás nélkül képes visszatükrözni.

Külső tisztaság - a test tisztasága

Külsőleg mosakodással, belsőleg pedig ászanákkal és pránájámával tisztítható meg.

Ászanák: jó erőnlétet biztosít, a gondatlanságból, túlzásokból felhalmozódott méreganyagokat, szennyeződéseket eltávolítja.

Pránájáma: tisztítja, átszellőzteti a tüdőt, oxigénnel telíti a vért, tisztítja az idegrendszert.

A test tisztasága már pusztán a ránk gyakorolt lélektani hatása miatt is fontos. A mosdás nemcsak a fizikai, hanem a lelki megtisztulásra is emlékeztet. Ugyanilyen megfontolásból érdemes a jóga gyakorlásához világos színű ruhákat választani, lehetőleg fehéret, amely a fizikai és lelki tisztaságot szimbolizálja. A test belső szerveit körültekintő táplálkozással lehet tisztítani és erősíteni.

Táplálkozás: a testet viszonylag könnyű tisztítani úgy, hogy a megfelelő minőségű étellel és itallal látjuk el. Az ind hagyomány szerint az ételek három csoportba sorolhatóak:

1. tamaszikus – tudatlanság, tompaság minősége
2. radzsaszikus – szenvedély minősége
3. szattvikus – jóság, tisztaság minősége

Értelemszerűen, ha a jógi tiszta és kifinomult testet kíván felépíteni, csak a jóság minőségébe tartozó ételek támogatottak.

A táplálékot a korábban említettek miatt is az Abszolút egyfajta megnyilvánulásának tekinthetjük (pl. a táplálék az élet fenntartója). Az az étel, amelyet ennek tudatában fogyasztanak el, maga is tisztává válik. A vegetárius táplálkozás személyes döntés kérdése. A hús, szesz és a modern étrend járulékos tartozékai azonban kétségtelenül alkalmatlanná teszik a testet a jóga életelvei szerinti életvezetésre. Így aki komolyan akar jógát gyakorolni, idővel a vegetárius táplálkozásra kell áttérnie, hogy figyelmét összpontosítani tudja, és mentálisan fejlődhessen.

Az elfogyasztott étel és az étel elfogyasztásának módja jellemformáló erő.

Belső tisztaság - az elme tisztasága

A gondolatok és érzelmek tisztítására már kifinomultabb módszereket ajánlott alkalmazni. A napi szinten megszokott és felbukkanó érzelmi és gondolati impulzusokat kitartóan és állandó gyakorlással tisztább hangoltságú érzelmekkel és gondolatokkal kell helyettesíteni.

A testhez hasonlóan az elmét is lehet tisztítani és erősíteni megfelelő mentális „diétával”. Tudatosan kell megválasztanunk olvasmányainkat (illetve mindazt, amit elménkbe „beviszünk”) és társaságunkat. A legfontosabb a helyes magatartás, egyfajta józan éberség kifejlesztése: így bármi, amivel találkozunk a javunkat szolgálja. Ez az éberség azonban rendkívül ritka és nehéz fenntartani, ezért a folyamat kezdetén mindenképpen ajánlatos az óvatosság. Milyen veszélyt rejt magában a pletyka vagy pl. a digitális látványvilág? A „könnyű” szórakozások, népszerű divatmagazinok, újságok, romantikus filmek, szappanoperák vagy regények stb. könnyen álmodozásba sodornak, amely elszakít nemcsak a spirituális, de a tapasztalati valóságtól is, és bizonyos fajta tompa közönyt alakítanak ki a tények iránt.

A belső tisztaság során fontos, hogy az elme mentessé váljon a zavaró érzelmektől (gyűlölet, harag, vágyak és szenvedélyek, káprázat, hiúság és gőg). Az elme szennyezettségeit a bhakti (odaadás) törli el.

Ezzel összefügg az értelem (buddhi) megtisztítása a tisztátalan gondolatoktól, amelyben a szvádhjája (önmagunk képzése) segít. A belső megtisztulás örömmel és jó kisugárzással jár.

Ha az elme tiszta, akkor már könnyű egy pontra irányítani. Ezzel az összpontosítással pedig az érzékek urává válhat a törekvő.

A tisztaság gyümölcse

 ”A belső és külső tisztaság megszilárdulásával kiábrándul saját testéből, akárcsak a másokkal való érintkezésből. (2.40) Ezzel együtt megjelenik a szattva megtisztulása, az elme derűje, az egyhegyűség, az érzékszervek meghódítása és az alkalmasság az Önvaló felismerésére.” (2.41.)

(Szvámí Vivékánanda: A jóga aforizmák magyarázata – Ford.: Malik Tóth István)

Amikor létrejön a külső és belső megtisztulás, akkor a jógi megszabadul a hamis test-képzettől (az „én a test vagyok” gondolattól). A közömbösség a test iránt kioltja a vágyat, magával hozza a tiszta tudatot is, és ezzel együtt a megismerhető világ feltárul a törekvő szeme előtt.

A saucsa gyakorlása által egyre inkább a jóság anyagi minősége válik uralkodóvá. Ez pedig magával hozza az elme összeszedettségét és természetes derűjét.

A fizikai test tisztaságának eredménye, hogy érzékenyebbé válunk, így pl. illatokat és hangokat finomabban érzékeljük, de valójában a tapasztalati világ jelenségeit elkezdjük a maguk valójában látni. Ez még azonban a test egyszerű, felületes tisztaságával jár. Mélyebb tisztaságot eredményez a szintén a nijamákhoz tartozó tapasz – vezeklés.

A belső vagy mentális tisztaság eredménye, hogy a tudatlanság és a szenvedély kötőerőinek hatása arányosan csökken az elmében, és a jóság minőségének hatása kezd érvényesülni. Mindez pedig egy belső kiegyensúlyozottságot eredményez.

A gyakorlóban fokozatosan felépül a jóindulat, lelki béke és nyugalom, amelyek elűzik a lelki gyötrődést, a kedvetlenséget, bánatot és kétségbeesést. A jóindulatot elért ember nem mások hibáival foglalkozik, hanem észreveszi az emberekben az erényt. Ha pedig tudja másokban tisztelni az erényt, saját maga tiszteletét is megtanulja, amely segít leküzdeni a saját belső nehézségeit és bánkódásait.

forrás: http://pecs.napkeletjogahaz.hu/index.php/2013/02/elso-onfegyelem/