A harmadik jáma: asztéja - nem lopás

„Aki a nem-lopásban megszilárdul, annak igazi kincsek tárulnak fel.” (Patandzsáli 2.37.)

Szorosan kapcsolódik a nem ártáshoz

Kiegészítője a „mellék” tulajdonságokból a mitáhára – kímélő étrend. A túltápláltsággal ugyanis meglopjuk a természetet és másokat, akiknek nem jut ennivaló.

A jóga magasabb erkölcsiségének szellemében nem csak a másokhoz tartozó dolgok eltulajdonítását jelenti, hanem azt is, hogy nem használunk semmit rendeltetésétől eltérő célokra (ha ez a cél megfogalmazott), vagy a birtokosa által engedélyezett időn túlmenően.

A kihasználó mentalitás

Általában senki sem lop, de a társadalmi konvenciók megengednek kisebb lopásokat:

• kötelessége teljesítéséért külön jutalmat fogad el valaki
• általa el nem végzett feladatért járó érdemek elfogadása
• olyan előnyök, amelyek ténylegesen nem illetik meg
• hűtlen kezelés
• bizalommal vagy hatalommal való visszaélés
• rossz gazdálkodás
• más ötletének engedély nélküli felhasználása
• és még számtalan egyéb visszaélés

Egy szóval a kihasználó mentalitás bármely megnyilvánulása lopásnak számít a jógi szemében és sajnos ide tartoznak a hétköznapi pszichológiai játszmáink is, amelyeket embertársainkkal folytatunk: más energiáit használni, más idejét rabolni, visszaélni a segítőkészséggel stb.

Kísértés és sóvárgás

Az asztéja, a vágynélküliség a sóvárgástól óvja meg az embert. A sóvárgás felkavarja a tudat nyugodt áramlatait, így ellentétes a jóga céljával, amely éppen ezeket a tudathullámokat hivatott elcsendesíteni.

A természet jelenségei és tárgyai önmagukban semlegesek, az élőlények tudata az, amely különböző értékminőségekkel ruházza fel azokat. Csak ezek a társadalmilag generált értékmegnyilvánulások okozzák a kísértést.

A lopás nem azért kerülendő, mert társadalmilag is elítélt, vagy márt másoknak kárt okoz (vannak egészen jelentéktelen sem a társadalmi, sem az egyéni érdekeket nem sértő finomabb lopások), hanem azért mert önzés rejlik mögötte.

Megkívánunk valamit, amely nincs a birtokunkban, de úgy véljük, kitölti a bennünk érzékelt hiányt. Az egyén külön érdekei így óhatatlanul szembeállnak mások érdekeivel. Ez pedig visszahatást szül, karma-magot termel, amely visszahúzza az egyéni lelket a szellemi előrehaladás útján.

A nem lopás gyümölcse

Aki tökéletesen elsajátítja ezt az erkölcsi fegyelmet, annak erőfeszítés nélkül minden érték az ölébe hullik: „…minden kincs bizalomra érdemes letéteményesévé válik” (B. K. S. Iyengar)

Egyrészt a jógi tudatában lesz a környezetében lévő kincseknek (pl. megérzi, ha közelében drágakőbánya van), másrészt még a legjelentéktelenebb jelenség, tett vagy tárgy is értékessé válik a számára (pl. mindennek tud örülni). Uralkodik ezeken az értékeken és a hozzájuk kapcsolódó vágyakon. Nincs benne hiányérzet, sóvárgás, amelyet máshonnan elvett értékekkel kellene betöltenie.

Ameddig bennünk van a nem hozzánk tartozó dolgok birtoklásának a vágya, addig a természet törvényei (karma) uralnak és irányítanak minket. Ha erről a vágyról sikerül teljesen lemondani, a karma törvénye fölé emelkedhetünk: a karmánk által nekünk jutatott csekély lehetőségek nem korlátoznak többé.

Ha közönséges vágyak kötnek meg bennünket, akkor közönséges módszerekkel kell kielégítenünk őket. Ha azonban már leküzdöttük ezeket a közönséges vágyakat, már nem kötnek az általános törvények, ezek már nem érvényesek ránk többé.

forrás: http://pecs.napkeletjogahaz.hu/index.php/2012/10/a-harmadik-erkolcsi-feg...