A nyolcfokú jóga első két eleme: jáma és nijáma

Miért fontos az elején kezdeni?

Patandzsali jóga szútráinak második része a Szádhana-páda, a jóga gyakorlásáról vagy másként a tanulás útjáról szól. A fejezet 29. szútrájában felsorolásként szerepel Patandzsali jógarendszerének nyolc része. Ezért is nevezik astángának (asta – nyolc, anga – tag), nyolcfokú jógának:

• erkölcsi fegyelem (jama)
• önfegyelem (nijama)
• testhelyzet (ászana)
• légzésszabályozás (pránájama)
• az érzékek visszavonása (pratjáhára)
• koncentráció (dháraná)
• meditáció (dhjána)
• eksztázis (szamádhi)

Az anga szó testrészhez hasonló tagra, mintegy végtagra utal.

Ebből az következhet, hogy a felsorolt részek lazán, mellérendelt szerepben, egyenrangúként kapcsolódnak egymáshoz, akár az egyes testtájak. A jóga-szútrákban azonban bizonyosfajta sorrendiségben szerepelnek.

Ha komoly kezdőként elszántuk magunkat, hogy a magasabb jóga gyakorlásába fogunk, mindenképpen érdemes tanulmányozni az egyes angák természetét és azt, hogyan követik egymást. A jóga rendszeres gyakorlása fokozatosan ébreszt rá a Valóságra, így a tudatosság és elmélyülés fokozatainak értelmében amennyire lehetséges érdemes követni a felvázolt sorrendet.

A jóga azonban misztikus tudomány, így nagymértékben függ az egyén természetétől, benső megtapasztalásaitól, karmikus felkészültségétől, és a mester speciális vezetésétől. Ennek megfelelően a gyakorló adott esetben bármely anga gyakorlásába belefoghat, a sorrendhez való merev ragaszkodás nélkül.

 Jóga keleten és nyugaton

Nyugaton a jóga iránt érdeklődők sokszor anélkül kezdenek a „jógalétra” harmadik fokának (ászana) gyakorlásába, hogy bármilyen tiszta képük lenne a mesterről; bármit sejtenének a karma törvényeiről vagy akár saját természetükről. A legtöbb gyakorló nem ismeri a jóga szerinti élet célját, és a cél elérése érdekében tett erőfeszítések mibenlétét. Halkan jegyzem meg, hogy általában nem is érdekli. A jóga az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés eszköze, relaxációs, stresszoldó technika, terápiás módszer.

Keleten a jóga gyakorlásából származó testi és mentális egészség és harmónia a cél felé tett törekvés természetes velejárója, amelyre nem fordítanak külön figyelmet. A cél az Igazság megismerése, az Önvaló feltárása és a vele való kapcsolat helyreállítása. Jóga gyakorlásába egészséges ember kezdhet, aki megfelel bizonyos erkölcsi normáknak is.

Aki világi életével van lefoglalva – és ez jellemző leginkább ránk, hiszen dolgozunk, gondoskodunk a családunkról, igyekszünk lépést tartani a felgyorsult világgal – annak nem is ajánlott, hogy hirtelen belemerüljön a jóga gyakorlásába. Tudatosítanunk kell a helyzetünket, honnan is indulunk: a mindennapi élet kötöttségeiből. A világi élet és a jóga céljai, gyakorlatai között igen nagy a különbség, ezért valójában nem lehet egyik pillanatról a másikra beleugrani a mélyebb gyakorlatokba.

Fontos, hogy tisztázzuk magunkban, hogy mi a célunk a gyakorlással, és ennek megfelelően melyik jógautat választjuk és milyen intenzitással, elköteleződéssel járunk majd rajta. Ez meghatározza azokat az eredményeket, amelyeket elérhetünk. Legyünk bátran őszinték magunkhoz, térképezzük fel lehetőségeinket. Nem biztos, hogy követi tudunk egy több száz évvel ezelőtt élt jógit, de lehet, hogy nincs is rá szükségünk. A lényeg, hogy próbáljuk meg feltárni, megérteni a jóga lényegét.

 Jama és nijama

A jama hozzásegít egyfajta jógikus szellemi beállítottság felépítéséhez, ráébreszt vágyaink ösztönös természetére, hihetetlen erejére és automatikus működésére.

A jamához hasonlóan a nijama is a jóga hatékony és biztonságos gyakorlásához szükséges alapozás elengedhetetlen része. A nijama segítségével az elme pozitív beállítódásra hangolódik, amely lelkesedést ad. Enélkül a lelkesedés nélkül a szigorú gyakorlatok elcsüggesztenek, kételyek támadnak, a gyakorlás felszínessé válik és el is marad. Egy szóval segít elviselni a jóga gyakorlatát, a folyamattal együtt járó nehézségeket, amelyek jellemzően inkább pszichés akadályok és nem fizikaiak.

Az astánga két első lépcsője nélkül a jóga alig több, mint testgyakorlás vagy szellemi torna. Ennek a megalapozottságnak a híján a jóga könnyen pótszerré válhat, finom fizikai droggá (ez igaz bármely rosszul értelmezett szellemi útra is).

A jama és nijama tanulmányozásánál, elsajátításánál az a cél, hogy olyan alapelvekké váljanak, amelyek végigkísérik a gyakorlásunkat, és meghatározzák a világlátásunkat. Lehet gyakorlásunk akrobatikusan tökéletes vagy egy erőművész kitartásával teljes – nézzük csak meg a balett táncosokat vagy a cirkuszi előadóművészeket –, csak akkor mondhatjuk, hogy megvalósítottuk a jógát, ha sikerül az első két anga szellemében élnünk.

A jama és a nijama közötti különbségek és összefüggések

Első megközelítésben mind a jamának, mind a nijamának az a feladata, hogy fegyelmezze az ösztönös megnyilvánulásokat és úgy alakítsa át az ezektől befolyásolt ún. alsóbb természetünket, hogy az alkalmas legyen a jóga célja szerinti életre. Mélyebben vizsgálódva azonban könnyen felfedezhetünk közöttük néhány alapvető eltérést is.

A jama gyakorlatai az erkölcsiségre vonatkoznak és alapvetően tiltóak, míg a nijama elemei inkább fegyelmezőek, amelyek az egyéni gyakorlatot szabályozzák és építőek.

“Amikor az öt önmegtartóztatást származástól, helytől, időtől, vagy bármiféle más körülménytől függetlenül, korlátozás nélkül megtartjuk, nagy fogadalomról beszélünk.” (2.31.)

(Patandzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

A jamával kapcsolatos fogadalom betartása nem követeli meg a törekvőtől, hogy bármit is tegyen. A feladat itt, hogy a morális elveknek megfelelő módon reagáljon az életben természetesen felbukkanó konfliktusokra, jelenségekre. A szituációk a gyakorló szűkebb-tágabb környezetéből adódnak. A jamához kötődő ún. nagy fogadalom állandó érvénnyel kötelező a jógira, de előállhatnak olyan körülmények (pl. ha a jógi kivonul a társadalomból és egy barlangban él), ahol lehetetlen gyakorolni azokat.

Mindjárt más a helyzet a nijama esetében, ahol olyan gyakorlatok adódnak, amelyeken a törekvőnek folyamatosan át kell küzdenie magát függetlenül attól, hogy nyüzsgő embertömegben él-e vagy a dzsungelben teljesen egyedül.

A jama magatartásformákat követel meg, amelyek betartása a társadalomra vagyis „kifelé” irányuló eredménnyel bír. A nijama ezzel szemben olyan erények összessége, amelyek „befelé”, a saját egyéni gyakorlatunkra, ill. benső világunkra hatnak.

A jama erkölcsi magatartásformái és a „kifelé” irányuló eredményei:

• nem ártás (ahinszá) – bizalom
• nyereségvágy nélküliség (aparigraha) – a világi születés megismerése
• cölibátus vagy tanítványság (brahmacsarja) – rettenthetetlenség
• nem lopás (asztéja) – felértékelődés
• igazmondás (szatja) – elfogadás